Moridin a platform oldalánál állt, kezei a háta mögött összefogva. Előtte maga a tenger égett. A tűznek nem volt füstje, de forró volt, a tűzhöz közel érő víz sziszegve párolgott. Sziklapadló egy végtelen tenger közepén. Égő víz. Moridin mindig élvezte, ha megalkothatta a lehetetlent az álomszilánkjaiban.
"Ül," mondta Moridin neki, oda sem fordulva.
A nő engedelmeskedett, a hirtelen megjelenő, nagyjából a platform közepéhez igazított négy szék közül egyet választva. Az ég mélykék volt, felhőtlen, a nap nagyjából háromnegyed részben közelítette meg zenitjét. Milyen régen volt, amikor látta a napot Tel'aran'rhiodban? Mostanában a mindenhol jelenlevő fekete vihar takarta az eget. De ez sem a Tel'aran'rhiod volt, sem Moridin álma nem volt teljesen, hanem ennek... ennek a kettőnek összeolvadása. Mint egy ideiglenes átkelő a kettő között. Összeérő valóságok buboréka.
Moghedien fekete-arany ruhát viselt, ujjain a csipke halványan pókhálóra emlékeztetett. Csak halványan. Valaki jól tette, hogy nem erőltette túl a motívumot.
Ahogy leült, Moghedien próbálta az irányítás és magabiztosság auráját árasztani. Egyszer régen, még mindkettő könnyen ment. Most, bármelyiket elérni olyan volt mint a levegőben elkapni a pitypang magvait, csak hogy az kitáncoljon az ember ujjai közül egy pillanat alatt. Moghedien a fogait csikorgatta, dühösen önmagára. A Kiválasztottak egyike volt. Királyokat rettegték nevét, seregek remegtek meg előtte. Nevével generációkon keresztül riogatták anyák gyermekeiket. És most...
A nyakán érezte a súlyt, ott függött rajta a függő. Még mindig biztonságban. Tudta ő jól, de annak megérintése megnyugtatta.
"Ne szokj túlságosan hozzá, hogy viseled," mondta Moridin. Szél támadt, fodrokat keltve az óceánon. A szélben mintha halk sikolyokat hallott volna. "Nincsenek elfeledve bűneid, Moghedien. Ez a próbaidőd. Legközelebb ha hibázol, talán Demandrednek adom a lélekcsapdát."
A nő felsóhajtott. "Unatkozva félrehajítaná. Demandred csak egy dolgot akar. Al'Thor-t. Aki nem e felé a cél felé vezető eszköz, az egyáltalán nem érdekli."
"Alábecsülöd őt," mondta Moridin halkan. "A Nagyúr elégedett Demandreddel. Nagyon elégedett. Te azonban..."
Moghedien mélyebbre süppedt székében, kínjai mintha megújultak volna. Olyan fájdalmat érzett, amiről a világon igen kevesen tudtak. Fájdalom, mely jóval meghaladta azt amit a test el tudna viselni. Magához ölelte a cour'souvra-ját és a saidart. Ettől egy kicsit megkönnyebbült.
Ezelőtt, fókuszálni ugyanabban a szobában ahol a cour'souvra volt igen fájdalmasnak bizonyult. Most azonban, hogy ő és nem Moridin viselte a függőt, már nem volt annyira olyan. Nem csak egy függő, gondolta megborzongva. A lelkem maga. A bennem levő sötétségre! Soha nem gondolta volna, hogy pont ő kap ilyen büntetést. Nem pont ő volt a pók, aki minden lépését aprólékosan megtervezte előre?
Kezével is felnyúlt, megérintve az függőt tartó másik kezét. Mi lesz, ha leesik, mi lesz ha valaki elveszi tőle? Nem, nem veszítené el. Nem veszítheti el.
Ez lett belőlem? Rosszul érezte magát. Össze kell szednem magam. Valahogyan. Kényszerítette magát, hogy elengedje a lélekcsapdát.
Az Utolsó Csata már rajtuk volt; máris trallokok özönlötték el a déli földeket. Egy új Árnyék Háborúja, de csak ő és a többi Kiválasztott ismerte az Egyetlen Hatalom mélyebb titkait. Azok, akiket nem kellett feladnia azoknak a rettenetes nőszemélyeknek...
Ne, ne is gondoljak rá. A fájdalomra, a szenvedésre, a hibákra.
Ebben a háborúban nem lesz Százak Társasága, sem aes sedai-ok évszázadok tapasztalatával és erejével. Most bizonyítani fog, és a régi hibák feledésbe merülnek.
Moridin továbbra is a lehetetlen lángokba meredt. Az egyetlen hangot a tűz és annak közelében forró víz adta. Valamikor csak elmondja, hogy miért is lettek idehívatva, nem? Mostanság egyre furcsábban viselkedett. Talán az őrülete tér vissza újra. Egyszer régen, az akit Moridinnek hívtak -vagy Ishamaelnek, vagy Elan Morin Tedronainak- boldog lett volna, ha riválisai egyikének cour'souvra-ját tarthatná a markában. Örömét lelte volna annak szenvedéseiben, melyet az általa megalkotott büntetések okoztak volna.
Volt ebből valami még az elején; aztán ... elvesztette az érdeklődését. Egyre több és több időt töltött egyedül, a lángokba bámulva merengve. A rá és Cyndane-re kirótt büntetések rutinszerűnek tűntek.
Emiatt még veszélyesebbnek tűnt.
A platform szélén egy Kapu szelte szét a levegőt. "Tényleg minden másnap ezt kell csinálnunk, Moridin?" kérdezte Demandred, át és belépve az Álmok Világába. Magas és jóképű férfi, egyenes hajjal és szembetűnő orral. Rápillantott Moghedienre, felfigyelve a nyakában viselt lélekcsapdára mielőtt folytatta volna. "Fontos teendőim vannak, és állandóan félbeszakítasz."
"Vannak olyan emberek akikkel találkoznod kell, Demandred," mondta Moridin halkan. "Hacsak nem nevezett ki a Sötét Nagyúr Nae'blis-é anélkül hogy tudnék róla, úgy teszel ahogy parancsolják neked. A játékszereid várhatnak"
Demandred arca elsötétült, de nem ellenkezett tovább. Engedte a Kaput bezáródni, majd a platform szélére húzódott, s lenézett a tengerre. Összeráncolta a szemöldökét. Mi láthatott a vízben? A nő nem nézett bele. Most viszont butának érezte magát, hogy nem tett így. Mi történt az elővigyázatosságával?
Demandred odasétált az egyik hozzá közel levő székhez, de nem ült le. Állva maradt, hátulról vizsgálgatva Moridint. Mit tett Demandred? Mióta a lélekcsapdához van kötve, Moridinnek kellett engedelmeskednie, Demandredet nem sikerült kifürkésznie.
Újra megremegett, a Moridin irányítása alatt töltött hónapokra gondolva. Bosszút állok.
"Moghedient szabadon engedted," mondta Demandred. "Mi van ... Cyndane-el?"
"Az ő ügye nem a te dolgod," mondta Moridin.
Moghedien figyelmét nem kerülte el, hogy Moridin még mindig viselte Cyndane lélekcsapdáját. A név "utolsó esély"-t jelentett az Ősi Nyelven, de a nő igazi természete olyan titok volt, amit Moghedien maga fedezett fel. Ő maga hozta ki Sindholból, kiszabadítva a kreatúrák karmai közül, akik a nő fókuszáló képességén lakmároztak.
Annak érdekében, hogy ki tudja szabadítani -és természetesen hogy megbüntesse- Moridinnek meg kellett ölnie a nőt. Ez lehetővé tette a Nagyúr számára hogy elfogja a lelkét, és új testhez juttassa. Brutális, de nagyon hatékony. Pontosan az a fajta megoldás amit a Nagyúr preferál.
Moridin a lángokba meredt, Demandred pedig Moridinre, ezért Moghedien kihasználta az alkalmat s kicsúszott székéből, majd elsétált a lebegő kőplatform széléig. Alatta a víz kristálytiszta volt. A mélyben világosan ki tudta venni az embereket, akik odalenn lebegtek, a lábukra kötött láncok valahol a mélyben értek véget, karjuk hátuk mögé kötözve. Úgy lengedeztek, mint a hínár.
Több ezren lehettek lent. Mindegyikük felfele nézett, szemeikből borzadály sugárzott. Azok ott lent a folyamatos fuldoklás állapotát élik meg. Nem halottak, az nem engedélyezett számukra, de folyamatosan próbálnak levegőért kapkodni, de csak vizet találnak. Ahogy nézte őket, valami sötét úszott fel, lehúzva az egyik leláncoltat a mélybe. A kiömlő vér vörös rózsaként nyílt ki lent; a többiek ettől csak még kétségbeesetten kapálództak.
Moghedien elmosolyodott. Jót tett neki, hogy valaki mást láthatott szenvedni. Bár talán csak ez az egész elképzelt, de lehetséges volt hogy azok ott azok, akik elbuktak a Nagyúr szolgálatában.
Egy másik Kapu nyílt a platform szélénél, és egy ismeretlen nő lépett át rajta. A nőnek ijesztően visszataszító arcvonásai voltak, kampós és gumós orral, fakó szemekkel, melyek egymáshoz képest is el voltak csúszva. A nő ruhájával próbált kompenzálni, de a sárga selyem csak kiemelte csúnyaságát.
Moghedien gúnyos mosolyt villantott felé, majd visszatért székéhez. Vajon miért engedett be Moridin egy idegent a gyűlésükre? A nő tudott fókuszálni; biztos egyike volt azoknak akik ebben a Korban magukat aes sedai-nak hívták.
Már értem, gondolta Moghedien leülve, a nő erős. Hogyhogy nem vett észre egy ilyen tehetségeset az aes sedai-ok között? A forrásai majdnem azonnal kiszúrták azt a nyomorult cafka Nynaeve-et, mégis elszalasztották ezt a boszorkát?
"Ez az akivel szeretnéd, hogy találkozzunk?" mondta Demandred lefelé görbülő szájjal.
"Nem," mondta Moridin szórakozottan. "Már találkoztatok Hessalammal korábban."
Hessalam? Ez az Ősi Nyelven "megbocsátás nélkül"-t jelentett. A nő büszkén állta Moghedien pillantását, és volt valami ismerős a kiállásában.
"Fontos teendőim vannak, Moridin," mondta az újonnan jött. "Ajánlom, hogy -"
Moghediennek elakadt a lélegzete. Ez a hanglejtés...
"Ne merészelj ilyen hangon beszélni velem," vágott közbe Moridin halkan, meg sem fordulva. "Ne merészelj egyikünkkel sem ilyen hangon beszélni. Most még Moghedien is kitüntetettebb szerepben van, mint te."
"Graendal?" kérdezte Moghedien elborzadva.
"Ne használt ezt a nevet!" mondta Moridin felépördülve, a lángoló víz fellobbant. "Az meg lett tagadva tőle."
Graendal-Hessalam- leült, anélkül hogy újra Moghedienre pillantott volna. Igen, ahogy a nő mozgott, az pont olyan volt.
Moghedien majdnem felujjongott örömében. Graendal mindig bunkósbotként használta a kinézetét. Nos, mostmár ez egy másfajta bunkósbot volt. Milyen tökéletes!A nő biztosan szenved belül. Mit tett hogy ilyen büntetést érdemelt ki? A Graendalról szőtt kép -a tekintélye, a legendák amik róla szóltak- mind a szépségéhez voltak kötődve. És most? Vajon mostantól a legrondább embereket fogja keresni háziállatnak, hogy legyen valaki aki túlszárnyalnya őcsúnyaságát?
Ezúttal Moghedien felnevetett. Csendesen, de Graendal meghallotta. A nő tekintete az óceán jókora részét lángra tudta volna lobbantani.
Moghedien nyugodt pillantással válaszolt, még magabiztosabban érezve magát. Megállta a késztetést, hogy megsimogassa a cour'souvra-t. Adj bele amid csak van, Graendel, gondolta. Mostmár egy szinten vagyunk. Meglátjuk, ki fog győzni.
Erősebb szél kelt, fodrokat keltve körülöttük, de a platform biztos maradt. Moridin engedte hogy a tűz kihunyjon, ettől a közelben hullámok keltek. Moghedien alakokat, kicsivel többeket mint sötét árnyakat tudott azokban a hullámokban kivenni. Néhányuk halott volt. A többiek próbálták elérni a felszínt, láncaik nélkül, de amint közel kerültek a levegőhöz, valami mindig visszahúzta őket.
"Kevesen maradtunk már," mondta Moridin. "Mi négyen, és aki a legjobban meg lett büntetve, ennyi maradt. Ez minket tesz a legerősebbekké."
Legalábbis néhányunkat, gondolta Moghedien. Egyikünk al'Thor kezétől lelte halált, Moridin, és a Nagyúr segítsége kellett hogy vissza legyen hozva. Miért nem lett Moridin megbüntetve hibájáért? Nos, lehet a legjobb ha nem keresünk pártatlanságot a Nagyúr tetteiben.
"Mégis, túl kevesen vagyunk." Moridin meglengette egyik kezét, és egy kő ajtónyílás jelent meg a platform szélén. Nem Kapu, csak egy ajtó. Ez volt Moridin álomszilánkja; ezt ő irányította. Az ajtó kinyílt, és egy férfi lépett át rajta.
Sötét hajával és arcvonásaival saldeainak tűnt - orra enyhén kampós, szemei enyhén vágottak. Magas és jóképű volt, és Moghedien felismerte. "Azoknak a kezdő férfi aes sedaioknak a vezetője? Ismerem ezt a férfit, ezt a Mazri-"
"Ez a név eldobásra került," mondta Moridin. "Pont úgy, mint mindannyiunknál, amikor Kiválasztottá váltunk, eldobtuk akik voltunk, ahogy hívtak minket. Ettől a pillanattól kezdve ez a férfi neve M'Hael. Egyike a Kiválasztottaknak."
"Kiválasztott?" Hessalam szinte fuldoklott ettől a szótól. "Ez a gyermek? Ez-" Elhallgatott.
Nem az ő dolguk eldönteni hogy ki a Kiválasztott. Vitázhattak egymás között, még áskálódhattak egymás ellen, ha óvatosan csinálták. De megkérdőjelezni a Nagyurat... nem volt engedélyezett. Soha.
Hessalam nem mondott többet. Moridin nem merné ezt a férfit Kiválasztottnak nevezni ha a Nagyúr nem döntött volna így. Ez nem volt vita tárgya. Mégis, Moghedien megremegett. Taim ... M'Hael... állítólag erős volt, talán olyan erős mint a többiek, de valakit ebből a Korban felemelni, annak minden tudatlanságával együtt... Ingerelte már maga a gondolat is hogy ezt a M'Hael-t magával egyenlőnek kell tekinteni.
"Elvitatást látok a szemeitekben," mondta Moridin, hármójukra nézve, "bár csak egyikőtök volt elég bolond hozzá hogy ezt szóvá is tegye. M'Hael kiérdemelte a jutalmát. Túl sokan közülünk próbált meg versenyre kellni al'Thorral amíg azt hittük gyenge. M'Hael ehelyett elnyerte Lews Therin bizalmát, majd ő lett a felelős az ő "fegyvereinek" kiképzéséért. Az Árnyurak egy új generációját nevelte fel. Milyen eredményeket tudtok ti hárman kiengedésetek óta felmutatni?"
"Meg fogod ismerni a munkám gyümölcseit, Moridin," mondta Demandred mély hangon. "Szakajtószámra mérheted. De emlékezz a feltételemre: Én fogok szembenézni al'Thorral a harcmezőn. A vére az enyém, és senki másé." Mélyen nézett mindannyiuk szemébe, legvégül a M'Haelébe. Mintha felismerést látott volna megcsillanni a férfi szemében. Ők ketten már találkoztak korábban.
Vetélytársra akadtál, Demandred, gondolta Moghedien. A férfi legalább annyira akarja al'Thort mint te.
Demandred mintha megváltozott volna mostanság. Régebben nem érdekelte volna ki öli meg Lews Therint, amíg a férfi meghal. Mi készteti Demandredet hogy ragaszkodjon ehhez?
"Moghedien," mondta Moridin. "Demandrednek tervei vannak az eljövendő háborúra nézve. Te fogod segíteni.
"Segítsek neki?" mondta a nő. "Én-"
"Ilyen gyorsan elfeledkezel a helyedről, Moghedien?" mondta Moridin selymes hangon. "Úgy teszel, ahogy parancsolnak neked. Demandrednek szüksége van rád, hogy figyelj az egyik seregére amire most ő nem tud. Csak egy panaszkodó szó, és megtanulod hogy a fájdalmak amiket eddig megismertél csupán árnyai az igazi agóniának."
A nő keze a cour'souvra-ra csúszott. A férfi szemébe nézve magabiztossága egy pillanat alatt elpárolgott.
Gyűlöllek, gondolta. Még jobban gyűlöllek azért mert ez a többiek előtt történt.
"Az utolsó napokra virrad," mondta Moridin, hátat fordítva nekik. "Ezekben az órákban nyeritek el végső jutalmatokat. Ha vannak is ellentétek közöttetek, tegyétek félre most. Ha vannak még terveitek, teljesítsétek ki most. Tegyétek meg utolsó lépéseiteket, mert ez... ez a vég."
Memory of Light fordítási státusz: 59/826
Elnézéseteket kérem a késlekedésért, meló & haverok & bor akiket hibáztatni tudok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése