Prológus - Aviendha

Az izzasztósátorban tökéletes volt a csend.

Aviendha számított kétkedésre. Számított kérdésekre. De erre a fájdalmas csendre nem.

Habár nem számított erre, meg tudta érteni. Ugyanezt érezte magában, miután szembesült a látomásokban azzal, hogy az aielek lassan elveszítik a ji'e'toh-ot a jövőben. Tanúja volt a népét sújtó halállal, becstelenséggel, elsorvadással. Mostmár legalább van, akivel megoszthatja eme terhet.

A forró kövek halkan sziszegtek. Valakinek újra vizet kellene rá öntenie, de a sátorban levő hat ember egyike sem tűnt úgy, hogy meg akar mozdulni. A többi öt mind Tudós Asszony volt, meztelenek mint Aviendha, ahogy az izzasztósátorban az lenni szokott. Sorilea, Amys, Bair, Melaine és Kymer a tomanelle aielek közül. Mindannyian maguk elé bámulva, gondolataikba temetkezve.

Egymás után húzták ki magukat, mintha elfogadták volna az új terhet. Ez megnyugtatta Aviendhát, bár nem várta volna, hogy a hír megtörné őket. Mégis, jó volt látnia, hogy ahelyett hogy elfordítanák, a veszély felé fordítják arcukat.

"A Szemrohasztó túl közel van már a világhoz," mondta Melaine. "A Minta mostanában összekuszálódik. Az álmokban még mindig látunk dolgokat, amik megtörténnek vagy sem, de túl sok az ilyen lehetőség; nem tudjuk egymástól megkülönböztetni őket. Népünk sorsa homályos az Álomjárók számára, mint a car'a'carn-é miután a Szemrohasztó szemébe köp az Utolsó Napon. Nem tudjuk, amit Aviendha látott, igaz-e.

"Valahogy le kell ellenőriznünk," mondta Sorilea, szemei mintha sziklából lettek volna. "Tudnunk kell. Minden nő ezt fogja mostantól látni, vagy ez egy egyszeri esemény volt?"

"Elenar a Daryne-ektől," mondta Amys. "A kiképzése majdnem teljes; ő lesz a következő akinek meg kell látogatnia Rhuidean-t. Megkérhetjük Hayde-t vagy Shanni-t hogy biztassák egy kicsit."

Aviendha elnyomta reszketését. Túlságosan is jól emlékezett hogy a Tudós Asszonyoktól milyen "biztatásra" lehet számítani.

"Az jó lenne," mondta Bair előrehajolva. "Talán ez történik ha valaki kétszer megy át az üvegoszlopok között egymás után? Talán ezért is tiltott."

Egyikőjuk sem nézett Aviendha-ra, de tudta, hogy rá gondolnak. Amit tett az tiltott volt. A Rhuideanban történtekről beszélni szintén tabunak számított.

Nem rótták meg. Rhuidean nem ölte meg; ez volt az ő szála amit a Kerék sodort. Bair továbbra is a messzeségbe bámult. Izzadság csorgott végig Aviendha arcának oldalán és mellei között.

Nem is hiányoznak a fürdők, mondta magának. Nem volt puhány vízföldi. Mégis, az izzasztósátorra nem volt szükség a hegyek innenső oldalán. Nem volt csípős hideg az éjszaka, emiatt a sátor melege fullasztó volt, nem kellemes. És ha volt elég víz fürdésre is...

Nem. Megköszörülte a torkát. "Szabad szólnom?"

"Ne viselkedj bután, leány," szólt Melaine. A hasa már jócskán kikerekedett, közel járt a szüléshez. "Már közénk tartozol. Nem szükséges az engedélyünket kérned." Leány? Időbe fog kerülni, míg tényleg teljesen maguk közé tartozónak fogják őt tekinteni, de addig is próbálkoztak. Senki sem parancsolta meg neki, hogy főzzön teát, vagy öntsön vizet a kövekre. Mivel nem volt a közelben egy tanítvány vagy gai'shain sem, egymást váltva ők maguk végezték el ezeket.

"Sokkal kevésbé aggódom amiatt hogy ezek a látomások megismétlődnek," kezdte Aviendha, "mint amiatt amit láttam. Meg fog történni? Tudunk tenni ellene?"

"Rhuideanban két fajta látomást láthatsz," mondta Kymer. Fiatal asszony volt, talán egy évtizeddel öregebb Aviendha-nal, hosszúkás, napbarnította arcát mélyvörös haj keretezte. "Az első látogatásé az ami eljöhet, a másodiké az ami eljött."

"Ez a harmadik bármelyik lehet," mondta Amys. "Az oszlopok mindig pontosan mutatták a múltat; miért ne mutatnák a jövőt ugyanilyen pontossággal?"

Aviendha szíve mintha félrevert volna.

"De miért," mondta Bair halkan, "miért mutatnának az oszlopok egy olyan kétségbeejtő jövőt, amin nem lehet változtatni? Nem. Nem hihetünk ebben. Rhuidean mindig azt mutatta, amit látnunk kellett. Hogy segítsen nekünk, nem hogy elpusztítson minket. Ennek a látomásnak lennie kell valamilyen céljának. Talán hogy nagyobb büszkeségre sarkalljon minket?"

"Ez lényegtelen," mondta Sorilea röviden.

"De-", kezdte Aviendha.

"Ez lényegtelen", ismételte Sorilea. "Ha amit a látomás mutatott megváltoztathatatlan, ha a sorsunk az, hogy... elbukjunk... mint ahogy mondta, megállítaná ez bármelyikőnket abban, hogy harcoljunk a megváltoztatásáért?"

Mindenki megmerevedett. Aviendha megrázta a fejét.
”
"Úgy kell erre tekintenünk, mint ami még alakítható," mondta Sorilea. "Legjobb lesz, ha nem rágódunk tovább a kérdéseden, Aviendha. El kell döntenünk, milyen lépéseket tegyünk." Aviendha bólintott. "Én... Igen, igen, igazad van, Tudós Asszony."

"De mit tegyünk?" kérdezte Kymer. "Mit változtassunk? Most az Utolsó Csatára, és annak megnyerésére kell koncentrálnunk."

"Majdnem," kezdte Amys, "majdnem azt kívánom, hogy a látomás legyen megváltoztathatatlan, mert ez legalább azt bizonyítaná, hogy mi nyerjük azt."

"Az semmit sem bizonyítana," mondta Sorilea. "Ha a Szemrohasztó nyerne, az az egész Mintát elsöpörné, emiatt az összes látomás a jövőről semmivé válna. Még azok is, amelyek a Korokkal későbbi világról szólnak... Ha a Szemrohasztó nyer, mind lényegtelen lesz, mert minden semmivé válik."

"Ez a látomás azzal van kapcsolatban, amit Rand tervez," mondta Aviendha.

Mind felé fordultak.

"Holnap," kezdte, "abból, amit eddig elmondtatok nekem úgy tűnik, hogy holnap valamilyen nagyszabású megnyilatkozásra készül."

"A car'a'carn van némi... vonzalma a drámai jelenetekhez," mondta Bair. "Mint az löszgyurgyalag , amely egész éjjel a fészkén dolgozott, hogy másnap arról énekeljen mindenkinek, aki csak hallja."

Aviendha meglepődött a Merrilornál történő gyülekezésen; a helyszínt is csak a Randhoz fűződő kötelékből tudta megállapítani. Amikor ideérkezett, és látta mekkora a vízföldi sereg, elgondolkodott hogy ez része volt-e annak, amit látott. Ez volt vajon a látomásának előhangja?

"Úgy érzem, mintha többet tudnék annál, mint amit tudnom kellene." mondta majdhogynem magának.

"Belepillanthattál abba, amit a jövő tartogathat," mondta Kymer. "Ez megváltoztat, Aviendha."

"A holnap a kulcs," mondta Aviendha. "A tervei."

"Abból, amit elmondtál," válaszolta Kymer, "úgy tűnik mintha mellőzni akarná az aieleket, a saját népét. Miért volna bőkezű mindenki mással, de pont azokkal nem akik leginkább megérdemlik? Meg akar minket sérteni?"

"Nem hiszem, hogy ez lenne az oka," mondta Aviendha. "Azt hiszem, nem ajándékot akar nekik, hanem követeléssel fog előállni."

"Valóban említette az árat," mondta Bair. "Az árat amit a többiekkel akar megfizettetni. Még senki sem tudta kikutatni ezt az árat."

"Az este átkelt egy kapun Tearbe és valamit visszahozott magával." mondta Melain. "A Hajadonok jelentették-megtartja az esküjét hogy vele tartsanak, mostmár. Mikor megkérdeztük erről az árról, azt mondta olyasmi ami miatt az aieleknek nem kell aggódnia."

Aviendha összeráncolta szemöldökét. "Megfizettet az emberekkel olyasmiért amiről mind tudjuk hogy meg kell tennie? Talán túl sok időt töltött azzal a követtel, akit a Tengeri Nép küldött hozzá."

"Nem, ez így rendben van," mondta Amys. "Ezek az emberek sokat követelnek a car'a'carn-tól. Joga van hozzá, hogy kapjon cserébe valamit. Ezek itt puhányak; talán meg akarja keményíteni őket."

"És ezért akar minket kihagyni," mondta Bair halkan, "mivel tudja, hogy mi már kemények vagyunk."

A sátor csendbe burkolózott. Amys zavartan nézett körbe, majd némi vizet öntött a forró szikladarabokra. Azok felszisszentek, miközben gőz emelkedett róluk.

"Akkor ez az,", mondta Sorilea. "Nem akar minket megsérteni. Meg akar minket tisztelni, legalábbis azt gondolja."
Megrázta a fejét. "Jobban kellene tudnia."
"Gyakran," értett egyet Kymer, " a car'a'carn szándékolatlanul sért meg minket, mintha gyerek lenne. Erősek vagyunk, tehát a követelése-bármi is legyen-nem számít. Ha a többiek meg tudják ezt az árat fizetni, akkor mi is."

"Nem viselkedne ilyen helytelenül ha rendesen megtanították volna a mi szokásainkra," mormogta Sorilea.

Aviendha szeme találkozott az övével. Nem, nem tanította ki olyan jól amilyen jól lehetett volna-de mind tudták hogy Rand al'Thor milyen önfejű volt. Emellett mostmár egyenlő volt velük. Bár nehéz volt így gondolnia magára miközben Sorilea helytelenítést sugárzó, összeszorított ajkait látta.

Talán túl sok időt töltött olyan vízföldiekkel, mint Elayne, de hirtelen úgy látta a dolgokat, ahogy szerinte Rand is. Hogy az aieleknek mentességet adott a fizetendő ár alól-ha ez volt az amit a férfi akart-az valójában a megbecsülése jeléül volt. Ha a nemcsak a többiektől, de az aielektől is követelne, ezek a Tudós Asszonyok talán sértésként venné ha a vízföldiekkel egy kalap alá vennék őket.

Vajon mit tervezett? Látott erre utaló jeleket a látomásokban, de mindinkább bizonyos volt benne, hogy a következő napon indulnak az aielek a vesztükbe.

Nem szabad, hogy ez megtörténjen. Ez volt az első feladata Tudós Asszonyként, és talán a legfontosabb amit valaha kapni fog. Nem szabad elbuknia.

"Nem csak az volt a dolga hogy tanítsa," mondta Amys. "Hanem hogy egy jó asszony vigyázó szemei tartsák biztonságban." Aviendha-ra nézett, arca tele jelentéssel.

"Megszerzem," mondta Aviendha határozottan. De nem neked, Amys, nem is a népünknek.
Szinte sokkolta feltoluló érzelmeinek ereje. Aiel volt. A népe volt mindene.

De ez a döntés nem az ő döntésük volt. Ez a döntés az övé volt.

"Figyelmeztetlek, Aviendha," szólt Bair, kezét a lány csuklójára téve. "Megváltozott mióta legutóbb láttad. Erősebbé vált."

Aviendha a homlokát ráncolta. "Milyen szempontból?"

"Magához ölelte a halált," szólt Amys, hangjában büszkeséggel. "Talán még mindig kardot visel és a vízföldiek ruháit, de már egy közülünk, végre teljesen."

"Ezt a saját szemeimmel kell látnom," állt fel Aviendha. "Meglátom mit tudok felfedni a terveiből."

"Nincs már sok idő," figyelmeztette Kymer.

"Egy éjszaka még maradt," szólt Aviendha. "Ennyi elég lesz."

A többiek bólintottak, és Aviendha nekiállt felöltözni. Számára váratlanul a többiek is csatlakoztak hozza, ők is öltözködtek. Úgy tűnt, a hírek amiket hozott elég fontosak ahhoz, hogy a további tanácskozás helyett azonnal megosszák a többi Tudós Asszonnyal.

Aviendha lépett ki elsőkét az éjszakába; az izzasztósátor hősége után a hűs levegő kellemesen cirógatta bőrét. Mélyet lélegzett. Az elméje már fáradtságtól volt nehéz, de az alvásra még várnia kell.

A sátor lapja zizegett mögötte amint a többi Tudós Asszony is elhagyta azt. Melaine és Amys halkan beszéltek maguk között miközben elsiettek a sötétbe. Kymer céltudatos léptekkel haladt a Tomanelle-ek táborrésze felé. Talán nővér-apjával, Hannal, a Tomanelle törzsfővel akart beszélni.

Aviendha is elindult, de egy csontos kéz megragadta az a kezét. Visszanézett a válla felett, és látta, hogy Bair áll mögötte újra blúzában és szoknyájában.

"Tudós Asszony," mondta Aviendha ösztönösen.

"Tudós Asszony," válaszolta Bair egy mosollyal.

"Van még valami, amit ..."

"El kell mennem Rhuidean-ba," mondta Bair az égre nézve. "Volnál olyan kedves hogy nyiss nekem egy Kaput?"

"Át fogsz menni az üvegoszlopok között."

"Egyikőnknek meg kell tennie. Annak ellenére, amit Amys mondott, Elenar még nem kész, különösen nem arra, hogy valami ... ilyesmit lásson. Az a lány egész nap vijjog mint héja egy rothadó hulla utolsó darabjai felett."

"De-"

"Ó, ne kezdd már te is. Közénk tartozol, Aviendha, de én már a nagyanyádat is ringattam amikor gyermek volt." Bair megrázta a fejét; fehér haja majdnem világított a holdfényben. "Én vagyok a legalkalmasabb erre," folytatta. "A fókuszálni képesekre a csatában lesz szükség. Nem engedhetek egy kisgyereket azok közé az oszlopok közé. Én fogom megtenni. Nos, ami a Kaput illeti? Megnyitod nekem, vagy Amyst kényszerítsem rá?"

Aviendha megnézte volna ha bárki kényszeríteni tudná Amyst bármire. Talán Sorilea képes volna rá. De meg sem szólalt, csak megszőtte a Kapu szövetét.

A gondolat, hogy más is láthatja amit ő látott görcsbe rántotta gyomrát. Mit fog jelenteni, ha Bair ugyanazzal a látomással találkozik? Azt jelentené, hogy az eljövendő sorsuk még bizonyosabb?

"Szörnyű volt, igaz?" kérdezte Bair halkan.

"Rettenetes. Ettől a lándzsák könnyeztek volna, ez még a sziklákat is porrá morzsolta volna, Bair. Inkább eljártam volna a táncot a Szemrohasztóval magával."

"Akkor még szerencse, hogy én megyek és nem más. A legerősebbnek közülünk kell ezt megtennie."

Aviendha alig tudta megállni, hogy szemöldökei a magasba szaladjanak. Bair olyan szívós volt mint a jó bőr, de a többi Tudós Asszony sem volt éppen virágszirmokból. "Bair," kérdezte Aviendha, mikor eszébe ötlött egy gondolat. "Találkoztál már egy nővel, akit Nakominak hívnak?"

"Nakomi." ízlelgette a szót Bair. "Ez egy ősi név. Soha nem találkoztam senkivel akit így hívnának. Miért?"

"Találkoztam egy aiel nővel miközben Rhuidean felé utaztam," mondta Aviendha. "Azt mondta, hogy nem Tudós Asszony, de volt benne valami olyan..." megrázta a fejét. "Csak puszta kíváncsiság."

"Nos, ki kell deríteni ezekről a látomásokról amit csak tudunk," mondta Bair egy lépést téve a Kapu felé.

"Mi van ha a valóságot láttam, Bair?" kérdezte Aviendha. "Mi van ha tényleg nem tehetünk semmit ellene?"

Bair megfordult. "Láttad a gyermekeidet, azt mondtad."

Aviendha bólintott. Nem beszélt túl részletesen a látomása ezen részéről. Ez inkább tűnt személyesnek, mint amit el kellene mondania.

"Változtasd meg egyikük nevét," mondta Bair. "Soha, senkinek, még nekünk se mondd el, milyen név volt a látomásodban. Abból tudni fogod. Ha egy kis dolog megváltoztatható, talán más is. Más is lesz. Ez nem a végzetünk, Aviendha. Ez egy olyan út, amit el fogunk kerülni. Együtt."

Aviendha bólintott. Igen. Egy egyszerű változtatás, egy kis változtatás, de tele jelentőséggel. "Köszönöm, Bair."

Az idős Tudós Asszony bólintott felé, majd keresztüllépett a Kapun, futva indulva az előtte levő város felé.

Memory of Light fordítási státusz: 37/826

Csütörtökön uv-zek, szóval sajna addig nem lehet semmi újra számítani tőlem.